Sóágyon fetrengtetett csirke

A kakaós csiga szétosztogatásával kimondottan jól jártam. Ha értelmi képességeim Oravecz Coelho szintjén mozognának, akár azt is mondhatnám, hogy mindez NEM VOLT VÉLETLEN! A SORS vezette a kezemet, amikor úgy megszaladt a liszt, hogy végül 3 tepsi csiga lett és hajnalig szoptam vele. Másnap ugyanis ennek köszönhetően nem egy kollégámmal elegyedtem szóba a gasztronómiáról. Így pedig olyan receptekre tettem szert, hogy nagyon...
Ezek egyikét elraktároztam a későbbiekre, tekintve, hogy drága és macerás, ellenben állítólag '89-ben világversenyt nyert.
A másik azonban egy meglehetősen egyszerű, ugyanakkor furcsa technika szerint készült étel volt.
- Nem kell hozzá semmi más - mondta kollégám - Csak egy csirke, meg egy kiló só.
Ezt valahogy nem akartam elhinni. Ki kellett próbálnom.

Lvl up: Tepsik és pároló

Igyekszem nem hosszúra nyújtani az ilyen eszközbeszerzős bejegyzéseket, de bővült pár olyan dologgal a konyhám, amikkel új lehetőségek nyíltak meg előttem, úgyhogy ezekeről csak meg kell emlékeznem néhány mondatban.

Kakaós csiga torony

Van mellettünk egy pici kis pékség. Reggelente általában oda járok kávézni, a nénike kedves, aranyos, a kávé csak 100 forint, Bubi meg odavan a gyrosos táskájukért.
Aztán egy reggel a kávém mellé vettem kakaós csigát is, és miközben a cipőjavítós fickó bodegája előtt majszolgattam, belém csapott a gondolat: Hát ilyet én is tudnék csinálni!
Na jó, ha pékséges minőségűt nem is... de mostanában annyi tésztát gyúrtam, hogy nem ijesztenek meg különösebbek a kelttésztás dolgok.
Szóval miért ne? Megpróbálhatom.

Csipkebogyólekvár betegbubinak

- Nínónínónínónínónínónínónínónínónínó - mondogattam magamban, miközben átszágulodottam a városon.
Bubi kórházba került.
No nem a halamtól. Kikérem magamnak. Közöm nem volt hozzá.
Lemondtam a melót és rohantam, hogy még a vizsgálatra odaérjek. Annyira azonban nem, hogy ne tudtam volna megállni 2 percre a Moszkva réten, ahol egy szimpatikus (de tényleg) nénikétől vettem egy zacskó csipkebogyót. Aztán száguldottam tovább a zsákmánnyal.
- Má'pedig vitamin kell beléd! - mondtam Bubinak, miután hazahoztam. - Fő'kő' tuningolni a immunredszeredet. Úgyhogy csipkebogyó. C-vitamin.
- Azokat akarod belém tömni? - nézett elborzadva a zacskóra
- Arra gondoltam, főzök belőle lekvárt. Pedig nyersen biztos többet ér.
- Ja, az más. Édesség jöhet.

Pangasius szelet lányrendezésben

Szóval hogy a Tescóban kóricáltunk Bubival, és elhatároztuk, hogy feltöltjük a kamrámat szárazáruval meg mindenfélével. (Valamint nemmellesleg beszereztem egy tepsit.)
- Júúúúúj! - mondta aztán barátnőm. - Ha már itt vagyunk, vegyünk pangasiust!
- Hát az meg mi a jó isten?- kérdeztem.
- Az egy hal.
- Sose hallottam még róla.
- Amit egyébként mindenki utál - tette hozzá. 
- ... Akkor miért is kellene vennünk...?
- Szerintem finom. Otthon anyával mindig azt veszünk, mert iszonyatosan olcsó, és általában le van akciózva.
- Aha. Gyanús.
- Az interneten sokan hupákolnak, hogy ezt valahonnan ázsiából hozzák, meg hogy szar körülmények között nevelik. Gyógyszerekkel, meg ilyesmi.
- Ööö...
- De amúgy nagyon finom íze van, fehér húsú és ami a legjobb: NINCS BENNE SZÁLKA! Márpedig én nem akarok úgy halat enni, hogy azon kelljen gondolkodnom; mikor halok meg.
- Jó...
- Szóval olcsó, és finom, sügérre meg nincs pénzünk.
- Jól van, jól van, ne harapd le a fejem. Veszünk pangasiust. Egyszer ki lehet bírni, akármiféle.

Lvl up: Hőálló üvegtepsi

- Occsótepsiiiii! - ordítottam, és Bubi legnagyobb riadalmára kiugrottam a bevásárlókocsi mögül, azzal rávetettem magam a polcra, ahol a mindenféle iszonyatdrága sütőalkalmatosság között szerényen meghúzódott egy hatalmas, vastagfalú thermotál, potom 2000 forintért. Egyetlen darab. Uccsó, leakciózva.
- Hol akarnak átbaszni? - forgattam gyanakodva. - Meg van repedve? Aztán majd szétrobban a sütőben és a repülő üvegszilánkok elmetszik a gigámat?
- Nem látok semmit - mondta Bubi.
- Én se - vigyorogtam. - Ennyiért simán megveszem. Hát most csak nézd meg. A többi mind ilyen 6-10.
- Vedd.
- Tudod te mit jelent ez? - lelkendeztem. - Végre lesz egy normális sütőalkalmatosság a konyhámban! Nem Ciccnyog miniatűr fémtepsijére kell rászorulnom! Nem kell két adagban sütnöm az almáspitét meg húsokból is tudok normális méretű vendégséget rendezni. Úúúúúú, ebbe mennyi kaja belefér! Megmegmeg a rakott dolgok! Egész új távlatok nyílnak meg előttem!
- Oké...
Azt hiszem, diszkréten nyáladzottam.

Szóóóóóval... íme a konyhám legújabb tagja:

Végre süthetek kedvemre!

Guacamole tortillával sorozatnézéshez

- Nézzünknézzünk Walkingdeadet! - ugrált körbe Bubi.
- Jól van, zombuljunk - adtam be a derekamat.
- Megmegmeg, vegyünk hozzá chipset is!
- Oké.
- Meg valami mártogatóst, és úgy nézzük!
- De... miért nem csinálunk inkább? - vetettem föl.
- Mit? Mártogatóst?
- Ja. Avokádókrémet. Meg tudod mit? Gyártok chipset házilag. Sőt, nem is! Rögtön tortilla chipset! Aztán zavarjunk le egy évadot.

A házi kenyér evolúciója

Miután Röfivel összedobtuk a franciás kajákat, nekem is kedvem támadt kenyeret sütni.
Megkóstoltam a két órás kenyerét, (aminek a receptje nem is olyan rég össze-vissza terjedt a facebookon)  és azt kell mondjam; nem is rossz. Persze más, mint a bolti, de legalább tényleg gyorsan megvan.
Én azonban úgy voltam vele, ha már sütök, nem a könnyebbik utat választom, hanem megpróbálkozom a nehezebbel. Mert miért ne?

Paradicsomos levelestésztás nemédesség

A tarte tatin az eredetileg ilyen... édesség. Az internet legalábbis fordított almatortaként ismeri.
A francia partin, ahol azonban volt szerencsém Röfipingvin keze alá dolgozni, a vegasztroblogger, és Röfirokon Bede Anna szakácskönyvéből szemezgettünk dolgokat. (Nem, a reklámért egy buznyákot se kaptam, legnagyobb sajnálatomra.)
Itt egy elég nagy változtatással ez az étel már mint sós "sütemény" jelentkezett. Paradicsommal.
Ez volt a másik, amit a hagymáskrémizé mellé sütöttünk.