Sárgaborsófőzelék csakazértis

- MÉZES CHILIS CSIRKE???
- Gyömbérrel...
- Nekem miért nem főzöl ilyen király dolgokat?
- De főzök neked is.
- Engem mindig ilyen főzelékeken, meg spenótokon tartasz, bezzeg a háremhölgyeidet kényezteted.
- Nem a háremhölgyem, jó?
- De annyi barátnőd van, hogy már számon se tudom tartani őket.
- Jól van, akkor, csinálok neked is valami finomat... Ööö... sárgaborsófőzelékhez mit szólnál?
Puff.
Kaptam egy párnát az arcomba. Pedig szerintem vicces voltam.
- Akkor most már csakazértis főzelék lesz - állapítottam meg.
- Na jól van - egyezett bele barátnőm. - De legközelebb valami pácolt húst kérek én is.
- Megállapodtunk.



Igyekeztem a spájzban található dolgokból főzni, úgyhogy a következőket rendezgettem el magam előtt:

Hozzávalók:

• fél kiló sárgaborsó
• 1 kis vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 babérlevél
• kb. 1 tk őrölt pirospaprika
• 1/2 dl olaj
• 5 dkg liszt
• só
• esetleg bors vagy ételízesítő, leveskocka, egyéb firlefranc
• igény szerint a tetejére tejföl

Előző éjszaka be kell áztatni az alaposan megmosott borsót. Ezzel én nem merek szarakodni, habár lencsefőzeléket többször csináltam már rövidebb áztatási idővel, a sárgaborsó azonban ismeretlen terület. Ha először főzök valamit, mindig igyekszem  pontosan követni a recept utasításait. Néha ugyan megfejelem a falat, de kezdőként nem kísérletezek.

A felpuhult borsót feldobtam egy fazékban annyi vízzel, hogy bő egy ujjnyira ellepje, a sóval meg a babérlevelekkel, aztán feszülten figyeltem, mert a recept azt írta, hogy ebbizony habzani fog, és azt le kell majd szednem.

No hát arra ugyan fel voltam készülve, hogy habzani fog, arra azonban nem, hogy a Mikulás szakálla fog feljönni a fazékban. Sikkantottam hát egy diszkrétet, amikor megláttam, mi akar kimászni nekem az edényből, hogy elhozza a korai karácsonyt.

Megállapítást nyert, hogy tán' nem lett vón' hülyeség a babért a lehabozás után rátenni. Mert hogy így a tetejére tolta őket. Anyu, ma is tanultam valamit!

A habtól diszkréten megszabadultam, visszahelyeztem a babérleveleket a főzővízbe, aztán lereszeltem a kis fej vöröshagymát meg a két fokhagymát, és hagymás rántást készítettem.

Vagyis: Megpirítottam olajon a reszelt hagymát, rátettem másfél kanál lisztet, majd azt is barnára pirítottam. Felöntöttem egy kis hideg vízzel, simára kavartam.
Van egy olyan érzésem, hogy a rántásról is készítek egy külön bejegyzést, és akkor csak linkelnem kell.

Amikor a borsó kóstolásra már jónak tűnt, hozzáöntöttem, és összerottyantottam vele. Kihalásztam a babérleveleket, és összekavargattam párszor. Ha lett volna botmixerem, kissé pürésíthettem volna, így azonban hagytam darabosan, elvégre nem rossz az úgy sem.
Krinolint sütöttem mellé, és raktam rá némi tejfölt, mert hogy az állítólag úgy finom...

- Imádom a sárgaborsót... - lapátolta befelé barátnőm.

- Azért legközelebb húst is kapsz - nyugtattam meg.
- Hát azért ne már, hogy a sima barátnőidet jobban tartod, mint a barátnődet - felelte.
- Ja, azok a csajok, akik ide szoktak járni? - kotyogott közbe Zoltán. -Azoknak mindig olyan jókat főz, én is csak nézek.
- Nem segítesz, ember, nem segítesz...