Házi lángos, nempiacos

- Lángosparty, lángosparty! - adtam közzé a jónépeknek. - Nálam.
- Hú, az kurvajó! - válaszolták a jónépek.
- Oké, akkor gyertek el ekkor és ekkor - írtam a jónépeknek.
- Nagyszerű, hiperzsír, ott leszünk, kösszépen! - felelték a jónépek.
Ketten el is jöttek. A mai világban, ahol az internet lehetővé teszi, hogy az ember az utolsó pillanatban is lemondja a megbeszélt programot, ha egy kicsit kedvetlennek érzi magát, ez egy egész jó arány...
Csesszékmeg...

Hozzávalók: 
50 dkg liszt,
2 dkg friss élesztõ,
2 teáskanál cukor,
2 gerezd fokhagyma,
1 dl tej
2 dl aludttej vagy kefir
kevés pecsenyezsír (vagy 3 evõkanálnyi, diónyi reszelt hagymával átsütött olaj,)
2 teáskanál só
1 mokkáskanál törött bors

Na jó, hát ha ketten jöttek, akkor ketten jöttek. Legalább több jut kevesebbnek.
Az élesztőt először is felfuttattam.

Egy keverőtálba bekészítettem a lisztet, aztán hozzáöntöttem az élesztős cukros tejet. Aztán összegyúrtam a kefirrel, sóval, borssal és a zúzott fokhagymával.
Undorító ragacsos massza... a tésztagyúrás nem nekem való.

Igyekeztem lehetőség szerint összedolgozni de hát... (sóhaj)
Aztán asszírta nekem a recept, hogy lisztezett tésztán nyújtsam ki, és kenjem be pecsenyezsírral. Hátööö... Jó. Disznózsírra reszeltem hagymát, összesütöttem, aztán elvégeztem a művelet.

A folytatás úgy hangzott, hogy a bezsírozott tésztát "úgy csavarjuk fel, mint a rétest szokás."Megfejeltem az asztalt.
NA ÉS HA ÉN NEM TUDOM, HOGY SZOKÁS FELCSAVARNI AZT A KURVA RÉTEST?Self-made bénablogger vagyok, nem konyhatündér!
Könyékig dzsuvásan nem álltam neki az interneten nézgelődni, ezért improvizáltam. Hát úgy... összehajtogattam bénáztam ahogy tudtam.

A batyucskát tiszta konyharuhával letakarva (haha... ez a melléknév és ez a főnév nem jön össze) langyos helyen kellett hagyni fél óráig.
Izé...
A konyhám nagyjából minden pontja egyformán hűvös, a távfűtést meg nem kapcsolták még be, szóval nem tudom mit vár tőlem a recept... Mi az, hogy langyos helyen? Gyújtsam be a sütőt és fűtsek be?

Amikor ez is megvolt, igyekeztem kör alakú... hát... köröket szaggatni belőle. Pohárral. Mert csak úgy ment.

Na ezeket olajos kézzel igyekeztem formára húzogatni (nem nagyon ment) aztán bő olajba kisütöttem őket.
Utólag belegondolva... szerintem ez a lépés egy echte baromság volt, csak én voltam a hülye, és követtem a receptet.
Mertugye azt mondta, hogy nyújtsam ki, és úgy szaggassak köröket belőle.
Nade... csak később gondoltam bele, hogy a pizzát sem szabad kinyújtani, mert akkor elcseszi az ember a kelesztés lényegét. Mármint hogy jó levegős legyen a tészta. És ha belegondolok, a lángossütőknél sem lapokból húzzák a tésztát, hanem kupacokból.
Úgyhogy amit tennek kellett volna, az a következő:
Hagyni kellett volna, hogy a tészta szépen megkeljen, aztán azt kézzel nagyjából egyforma darabokra szaggatni, és állni hagyni. Aztán azt húzni ki lángos alakúra.
Késő bánat, így sikerült. Tömörre, de ehetőre.
Megkentem tejföllel, megszórtam sajttal, aki akart, kapott rá fokhagymát, meg bacont, házi uborkát, sört, de azt nem rá.

- Kicsit olyan izé... - mondtam.
- Tömör? - kérdezte Ciccnyog.
- Nem ezt akartam mondani, de kösz... Szóval hogy nem olyan piacos.
- Vagyis tömör.
- Lehet hogy túlliszteztem, amíg a ragacsossága ellen küzdöttem. Miért? Szar?
- Azt nem mondtam.
- Nem baj - szólt közbe barátnőm bátyja, miközben tömte befelé. - Megesszük. Laktató.
- Azért ehető?
- Persze.
- Legközelebb jobb lesz - fogadtam meg. - Ez most ilyen... házi.