Orvosilag elismert betegség, amit én találtam ki három perce. Akkor jelentkezik, ha a beteg huzamosabb ideig nem jut savanyúsághoz. Tünetei: heves ingerlékenység, portugál szerelmes dalok dünnyögése és mindent elsöprő vágy arra irányulóan, hogy egy fényképen szerepeljünk Kiszel Tündével.
Kezelési módjai: Bolti üveges, vagy piaci házi savanyúsággal.
Az előbbi azonban drága, az utóbbi pedig macerás, mert mindig ki kell érte zarándokolni messzemessze, úgyhogy amikor legutóbb ledöntött a lábamról a betegség, úgy döntöttem, házilag kúrálom magam. Vagyis én magam készítek savanyúuborkát.
A projectet hosszas beszerzési procedúra előzte meg. Nem tudom, miért élek abban a tévképzetben, hogy ha apránként veszem meg a hozzávalókat, akkor kevesebbet költök, amikor a végösszeget tekintve ugyanott vagyok. Csak a csóró fejemmel pszichológiailag kellemesebb, ha apránként költök egy-két száz forintokat, nem pedig egyszerre hagyok ott több ezret. Ezért hol egy zacskó mustármagot, hol egy kis feketeborsot kaptam le a bolt polcáról. Néhány hét alatt össze is jött minden, ami nem tartozott a konyhám alapfelszereltségéhez. A befőttes üvegeket a végére hagytam. Addig felkészültem lelkiekben, hogy olyasmit fogok csinálni, amihez illene legalábbis öregasszonynak lennem.
A receptet szokás szerint az internetről néztem. Amikor már minden megvolt, csak egyetlen komponens hiányzott: a tartósítószer (leánykori nevén E666.)
A recept szalicilt írt, én meg beszoptam. Mer' hogy ez így nem létezik.
Vagy létezett, de már nem. Vagy létezik, csak nem kapható. Mert betiltották, vagy levették a boltok polcairól, vagy nem is tiltották be, csak nem javasolják fogyasztásra, ezért nátrium-benzoátot ajánlanak helyette, én ugyan nem tudom, az internetes fórumokon kotkodácsolók okoskodásából nem tudtam kihámozni az igazságot. A lényeg: befőzési/savanyúság tartósítószerkeveréket vettem, ami ilyen izé e... por. Jó lesz az.
Hozzávalók (egy üvegre értendő):
- 5-6 db uborka
- 2 ága kapor
- 5-6 db szemes feketebors (szerintem több)
- 5-6 db mustármag (szerintem ez is több)
- 1/4 teáskanál köménymag
- 2-3 vékony szelet gyömbér (pucolva) (na nem, majd héjastül...)
- 2 kávéskanál cukor
- 1 kávéskanál só
- 0,2 dl 10 % ecet
- 1 egész babérlevél
- forralt víz
Hazamentem, és szanaszéjjel rendezgettem a hozzávalókat, majd felcsaptam az internetet, hogy hogyantovább.
"Az üvegeket csírátlanítjuk."
Öööö...
Jau...
DE HOGY???
WTF? És ha én még nem vágom kisujjfejből, mi az a csírátlanítás, vagy hogy hogy kell piskótatésztát csinálni, akkor mi a lócsöcs van? Semmi? De a semmi az nem valami!
Mint kiderült, a csírátlanítás a mindenféle kártevő kis faszjankók (pl: baktériumok) kipurgálása. Mondjuk ecettel. Vagy forró vízzel.
Mivel nem tudtam dönteni, úgy gondoltam, kombinálom a kettőt, és biztosra megyek.
Úgyhogy ecetes forró vízzel feltöltöttem a befőttes üvegeket, és rájuk zártam a fedőt, hadd fuldokoljanak a forró ecetsavgőzfürdőben. Gondoltam, ez már csak felér egy taktikai atommal.
Átlögyböltem párszor, hogy a tetőre is jusson, majd fejre fordítottam őket.
Nem sokkal később kiönöttem az ecetes forró vizet. Az üres üvegek ott álltak előttem felsorakozva.
Mindegyiknek az aljára tettem hát 2 kiskanál cukrot, 1 kiskanál (de nagyobbfajta) sót, és üvegenként egy-egy egész babérlevelet.
Aztán az üvegeket megtöltöttem az uborkákkal. Belenyomorgattam őket, ahogy tudtam. Majd dugtam melléjük 2 kis kaporágat.
A szemes feketeborsból öntöttem a markomba, aztán elkezdtem adagolni az üvegekbe. 8 db-ot írt/üveg, de én csakazértis 10-15-öt tettem bele. Mert miért ne? Legyen markáns íze.
Az előírt 5-6 darab mustármagnál is többet szórtam.
Negyed-fél tesákanál köménymag is belekerült, mintegy véletlenül.
A gyömbért megpucoltam, és 2-3 vékony szeletet raktam szépen az üvegek tetejére meg az uborkák közé.
Kettőt meghülyítettem őrölt chilivel, kettőt viszont hagytam natúrban.
Majd rájuk öntöttem 0,2 dl ecet. 10%-os. ecetet, és már majdnem kész is volt. (Egy apró tipp: Ettől nem lett igazán savanyú. A második adagot 20%-os ecettel készítettem. Az tényleg savanyú uborka lett.)
Már csak a szalicillal nátrium benzoáttal savanyúságtartósítóval bekevert forró vizet kellett ráönteni. Követtem a zacskón található elkészítési útmutatót, és felöntöttem ezzel a lével az uborkákat.
Amint rájuk zártam a fedőt, fejre fordítottam őket. Áááááállítólag ez vákuumot hoz létre az üvegben, és szépen rájuk rántja a kupakot. S tényleg!
Csak egy picit kell hagyni őket, aztán becsomagoltam őket mindenféle dunyhák, s paplanok közé egy meleg vizes palack társaságában, hogy szééép lassan hűljenek ki. Nem tudom, kellett-e ez egyáltalán, de egy plusz kis baktériumölő csírátlanítás sosem árt. Minimális esélyt sem szerettem volna adni a kis getsziknek, hogy hazavágják a jó kis uborkámat.
Aztán néztem, hogy mit csináljak a maradék gyömbérrel. Ki már csak nem dobom... Gondoltam, megeszem nyersen. Jó nagyot haraptam hát belőle.
Ha hallottatok már pasit sikítani...
Megtanultam, hogy nem véletlenül nevezik tüzes gyökérnek. Viszont felfrissítette a lehelletemet.
Egyszóval mart, mint a pokol tüze, úgyhogy már csakazértis elmajszoltam a maradékot.
Meg aztán utánekresve a neten, azt találtam, hogy afrodiziákum, úgyhogy érdeklődéssel vártam az estét.
Két hetet adtam az uborkáknak az üvegben, aztán megbontottam. Kellemesen besötétzöldültek. 10%-os ecettel enyhén savanykás, 20%-ossal jóval savanyúbb lett. Kellemesen fűszeres (ezt lehet állítgatni, későbbi kísérletezéshez kiváló.) A 4 db-os tesztpéldány után legyártottam még 10 üveggel, úgyhogy egy darabig elleszek vele.
Savanyúsághiányom egy időre megoldódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése