2013. szeptember 3., kedd

Most wanted paprikában

Az almás pite után kissé herótom lett a több órás konyhában tartózkodást illetően, úgyhogy azt gondoltam, következőnek megint csak valami olyasmit csinálok, ami gyorsan megvan, occsó és eccerű. A körözöttre esett a választásom, azonban mikor elkészültem, talán már túlontúl is egyszerűnek találtam, főleg korábbi teljesítményeim fényében.
Nem tudtam, lehet-e pofám blogposzttal hozakodni elő.
Fura módon azonban, amikor feldobtam a facebookos kajás-mappámba, az aktuálisan feltöltött ételek közül ez kapta a legtöbb lájkot, az egyik kollégám pedig rá is kommentelt, hogy "ez a világ legjobb kajája!"
No ha az, akkor az. Akkor csak idepakolom.
Egyszerű kis reggeli, amivel nem kell sokat szöszölni, és kiváló alternatívája a margarinos kenyérnek.
Meg aztán frissen csak jobb, mint a bolti...


- Hééé, Cicc! Hogy csinálod te a körözöttet? - kukkantottam be a magányos költőnő szentélyébe.
- Túró, tejföl, meg paprika - nézett föl a laptopjából.
- Na jól van, szórakozol itt velem, bammeg...
- Miért, hát ennél tényleg nem nagyon bonyolultabb. Anyum néha egy kis hagymát is rak bele.
Maradjunk annyiban, hogy ami ennyire egyszerű, az gyanúúúúúús! De ahogy rákerestem a neten, igazán tényleg nem kell bele sokkal több minden. Sőt, van, aki még tejfölt sem tesz bele, ha a túró elég kenhető. Na jól van, mondom, azért ne csináljak már olyan kaját, amihez képest a faék hidraulikus emelő. Úgyhogy az olvasottak alapján összetákoltam egy nekem nagyjából megfelelő variációt. Majd megláttam, hogy valaki paprikába is töltötte.Na, eeeeez jól néz ki. Ezt már érdemes lennne összerakni.
- Na és a mennyiségek? - kérdeztem aztán. - Miből mennyit?
- Hát csak úgy... Érzésre.
- Szórakoztok itt velem - morogtam, és eltakarodtam a konyhába. - Még hogy érzésre...

Hozzávalók:
  • 1 kis pohár tejföl
  • 25 dkg túró (alapkiszerelés a boltban)
  • bors
  • őrölt kömény
  • pirospaprika
  • lilahagyma
  • tölteni való paprika
Kétféle paprikát szereztem Cicc szívecsücskénél, a cukiaranyoszöldségessrácnál. Az erős bogyiszlói mellé a szép színű kaliforniait választottam. Azért figyelitek, nem szarral gurigázom...
Nem nagyon ven erről mit írni. A túrót a fűszerekkel (só, bors, kömény, ízlés szerint) össze kell készíteni egy tányérban, és rádobni a felkockázott lilahagymát.

Aztán elkeverni annyi tejföllel, amennyitől szép, krémesen kenhető lesz. (Olyat is olvastam, hogy van, aki tejföl nélkül csinálja, de ezt a jó száraz, darabos túróval egyszerűen elképzelhetetlennek tartottamm. Nekem belement az egész pohárral, mire tényleg krémes állagot kaptam.

Az őrölt paprikát folyamatosan adagoltam hozzá (nem kevés kellett bele) amíg nem lett egy viszonylag normális színe. Ne legyen már sápkóros szar, ahogy a barátnőm mondaná.
Közben felmerült bennem a kérdés, hogy a körözött mi a fenétől körözött? Mit követett el, és miért nem kapták még el? Vagy talán nem is körözött, hanem kőrözött? Mert hogy hosszú ő-vel is találtam receptet a neten.
Nokérem, az internet megint megaszonta. Azért körözött, mert köröző mozdulatokkal kell elkészíteni. És ennyi a rejtély. Kőrözött írásalakban Pest környékén fordul elő, akiknek nincsen logikájuk erre, mert városi jónépként nem maguk készítik, hanem boltban veszik.
...
Őszintén szólva ennél azért misztikusabb magyarázatra számítottam.
Na, a körözött kész is volt. Ennyi. De tényleg. Már csak annyi volt hátra, hogy a paprikáknak kivágjam a szívét kiemeljem a csumáját és megtöltsem a krémmel.

Egy éjszakai hűtőfogságra ítéltem, hogy rendesen összeérjenek az ízek. Másnap azt reggeliztem. Felszeletelve, a krémet rákenve a kenyeremre, a paprikát külön elropogtatva nagyon jó volt.
Többször kellene ilyen kenhető krémekkel vacakolnom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése