Tökfőzelék, mert öregasszony vagyok

Aztán azt gondoltam: Márpedig az nem járja, hogy egyedül egyem meg a korhelylevesemet. Szerencsére azonban be volt időzítve azon barátnőm látogatása, akinek a tökfőzeléket ígértem. Mikor átjött, elé is tettem egy tányérral. Aszonta igen jó lett, tehát biztos. Mivel nem küldte el a francba a főztöm, megérdemelte, hogy teljesítsem vállalásomat, és megfőzzem neki kedvenc, ám rég fogyasztott ételét, a nagyi-féle tökfőzeléket.

Amikor a savanyú káposztát szereztem be a piacon, a kedvenc savanyúságos standomra ki volt írva, hogy gyalult tök kapható,valamint friss kapor kurvaócsóé. (Eeez mondjuk nem így volt kiírva.) Hát mondom, még ezek is azt akarják, hogy tökfőzeléket csináljak. Nosza, rajta.

Egy fél mondatban meg kell említenem, hogy a savanyúságos bódétól visszafelé Timi ragaszkodott ahhoz, hogy betérjünk egy piaci kisboltba sörért. Itt ugyanis olyan zseniálisan kinéző, házilag kevert, kis zacskónyi fűszerkeverékeket találtam 120-160 forintért, hogy azonnal fel kellett töltekeznem velük. Medvehagymás főszerkeverék, olasz, menta, chili con carne, mexikói, stb... Gyanítom, hogy a későbbiekben felhasználásra kerülnek, így a blogban is szerepet kaphatnak.

- Jól van - mondtam aztán odahaza Timinek, miután felvettem zöld köténykémet, amit egyébként végtelenül és kimondhatatlanul jópofának talál - Figyeld, hogy csinálom, mert nekem fogalmam sincs. Te legalább azt tudod, a végeredménynek hogy kell kinéznie...
Felkészültem lelkiekben, hogy szembenézzek gyermekkori nagy ellenségemmel.

It's show time!

Hozzávalók:

• 50 dkg gyalult tök
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 1 marék friss kapor
• 1 evőkanálnyi pirospaprika
• 1 evőkanálnyi liszt
• 1 kis pohár tejföl
• csipet só

Legalább ennyi könnyedség legyen már az életemben, hogy a tököt előregyalult állapotban vettem meg a piacon. Kábé minden savanyúságosstandon sorban álltak a zacskózott tökök, valami egységes 400 Ft/kg áron. Én a magam részéről fél kilót vettem, mert annyit írt a recept de ha rám hallgattok, többet vesztek! Legalább egyet, ha nem másfelet. Nem voltam bátor, nem mertem annyival próbálkozni.

Timi közben kirohant telefonálni valami félresiklott 900.000 forint miatt, ami miatt az irodában a feje tetején állt minden, úgyhogy magamra maradtam a furcsa aliennel, amit egyesek kapornak is neveznek.
- Hát helló - nézegettem gyermekkorom megkeserítőjét. - Gondolom nekem kell elpusztítanom előbb, mielőtt kiszívod az agyam, ugye...?
Nem kegyelmeztem.

Aztán azt mondta nekem a recept, hogy a hagymát kockázzam fel naaagyon apróra, de akár le is reszelhetem. Mivel úgy véltem, egy főzelékben aligha van keresnivalója holmi jöttment hagymakockáknak, ezért ez utóbbi módszert válaszottam. Feldobtam egy lábast a gáztűzhelyre, olajon megpirítottam a hagymát, aztán lehúztam, rátettem a gyalult tököt, amit jól megsóztam. A recept is eszonta, meg ha csak némileg hasonlít a cukkinire, akkor gondoltam, ettől levet fog ereszteni. Ami azért nem volna rossz dolog...
A tök tetejébe ment némi pirospaprika (nem mertem rádobni az előírt egy evőkanálnyit) meg a kapor.

Megint feltámadt bennem a kétely, hogy ez alá kéne valami víz is... csak hogy izé... főjön, vagy valami. De tanulva a tojásos lecsó esetéből, legyőztem a késztetést, hogy fellocsoljam. Egyetlen decit azonban öntöttem alá. Csak hogy mégis nekem legyen igazam. (Ez ilyen pasidolog.)
Rátettem a fedőt, és elkezdtem párolni. Ugyan írva volt, hogy nem kell sok idő, míg a tök puhára párolódik, de azért mégis meglepett, hogy alig 10-15 perc alatt a következő állapotba jutottunk:

A folytatás már csak annyi volt, hogy egyszerű tejfölös habarást kellett tenni hozzá.
Egy kis pohár tejfölben jól elkevertem egy púpozott evőkanál lisztet. Erre mertem a forró tökléből, és azzal is alaposan összekevertem. Aztán a habarást beleöntöttem a trutymiba.

Jól összekeverni, hagyjuk, hogy összerottyanjon vele, aztán...
Hát izé. Aztán nagyjából kész is. Állítólag.
Tányérra szedtem, díszítettem. Jobb híján kaporral. Voilá! Nem is lett rossz!

Mint fent említettem, érdemes legalább egy kiló tököt venni. A fél kilóból ugyanis nagyjából két tányér emberes adag jött csak ki. Vagy több vizet alá és aztán vastagabb habarást kellett volna csinálnom, de akkor meg nem lett volna ennyire dús. Mindenesetre ez így furán kevésnek tűnt, amit annyira nem is bántam, hisz úgysem fűztem hozzá nagy reményeket.
Timinek szedtem a nagyobbik adagot. Magamnak igen óóóóvatosan adagoltam a cuccost. Kicsikis kávéskanállal láttam neki csipegetni. Aztán rájöttem, hogy hé, ez ám annyira nem is rossz. Sőőőőőt! De mondjuk mit is vártam, hisz a saját kezemmel főztem, tehát annyira rossz eleve nem is lehet. Mondjuk valami feltét nem lett volna rossz, husi, vagy fasirt, esetleg bundás kenyér, de Timi aszonta minekazt, jóezígy.
Egyszóval legyőztem régi félelmemet, és noha nem mondom azt, hogy mostantól visszatérő vendége lesz a konyhámnak, de tapasztalatnak igen nagyon királyságos volt.