2013. augusztus 21., szerda

Resztelt máj, életem szerelme

Noha gyöngéd viszonyban állok a különböző fotoszintetizáló zöldségfélékkel (a számítógép előtt bejelentett tartózkodási hellyel rendelkező kocka haverom nem ebbe a kategóriába tartozik) és barátnőm is van, de be kell vallanom valamit. A szívem egy különleges csücskét sem ember, sem állat, sem kaja nem foglalhatja el. Az ugyanis a csirkemájnak van fenntartva, örökbérleti joggal. Tudom, hogy egy nap meg fogunk szökni, és egy trópusi szigeten fogunk megöregedni örök boldogságban, békességben, szeretetben...
Na jó nem. De azért kurvára imádom a májat.


- Disznó... marha... kacsa... na, majd pont libamájat fogok venni, mi vagyok én, klapkagyörgy? - dünnyögtem magamban, miközben fel-alá méláztam a különböző hentespultok előtt a piacon. Addig addig szemléltem az árut, hogy tuti megállapították magukban: ez a muksó a piacfelügyelettől jött. Végül csak találtam egy csirkedarabokra specializálódott árust, aki csirkét is tartott. Furcsa volt, hogy máshol alig láttam.
Hazavittem a belsőséget, és nekiláttam feldolgozni. Úgy vagyok a húsfélékkel, hogy bár nem lelem különös élvezetem abban, ha könyékig merülök mindenféle véres cafrangban, de gond nélkül feldolgozok bármit. Ha nem nekem kell elnyisszantanom az állatka torkát. Amíg jóléti társadalomban élünk, és egész iparágak épülnek rá, hogy levegyék vállamról a gyilkosság terhét, addig inkább megkímélném magam az ilyesmitől.

Levagdostam a zsíros részeket, illetve a csúnyácskább májdarabokat, aztán nagyjából egyforma részletekre vágtam őket. Közben gasztronómiailag kielégítettem a sikítva őrjöngő macskát, aki csak annyi ideig volt hajlandó kussolni, amíg a mócsingon nyammogott az asztal alatt. (Figyelmeztettek, hogy a nyers máj hasmenést okozhat, de az én kis vadállatkámat az ilyesmi nem érdekli. Nem holmi elkényeztetett hercegkisasszony ő. Macskabaja se lett tőle.)

Bár a resztelt máj receptje az, amit álmomból felverve is tudok, azért csak rákerestem az interneten, hogyan készítik a jónépek szerte kishazánkban.
Hát pislogtam.
Paprika. Paradicsom. Kakukkfű... Ejjjjjjnye. Úgy tűnik, én ezt az ételt illetően igencsak puritán vagyok, ugyanis nem érzem szükségét, hogy mindenfélével tuningoljam. Tulajdonképp alig fűszerezem valamivel. Szeretem a máj ízét. Tudom, szarul vagyok bekötve. Kommentdobozban lehet kritizálni.

Hozzávalók:
  • olaj
  • bors
  • 1-2 teáskanál őrölt paprika
  • 1 evőkanál őrölt majoranna
  • 4-5 fej vöröshagyma
  • 1 kg csirkemáj
  • (1 kiskanál liszt, opcionális, a szósz sűrítéséhez)
Sztígy... ennyi. Aki akar tehet bele paprikát meg paradicsomot, extra fűszerszámokat, mit bánom én. Én így szoktam meg.
Semmi, de semmi bonyolultság nincs benne. Egyszerű pörköltalappal kell indítani. Felvágtam a hagymát (nem csak kockára, hagytam benne szép nagy csíkokat is) aztán olajon megpirítottam. Aztán rátettem az őrölt paprikát, felengedtem némi vízzel, majd rádobtam a megtisztított májat. A sértődött macskát odébb tessékeltem, aki nem akarta elfogadni, hogy az egy kiló májból tisztességtelenül kis mennyiséget burkolhatott.

- Szóval hogy ez a máj mitől resztelt? - tette fel az elég nyilvánvaló kérdést barátnőm.
- Hátööööizééééé... - adtam meg a tudományosan megalapozott választ.
- Vagy esetleg reszelt máj akarna lenni? De nincs is lereszelve. Vagy a hagymát kellett volna vágás helyett ráreszelni?
- Hogyaazaizéazé... Szóval hogy mittomén.
Mint kiderült, - hála a Zinternetnek - a resztelés egyszerűen pirítást jelent. Pirított máj. Hát végülis igen. gyakorlatilag semmi mást nem is kell ezzel csinálni, csak pirítani a hagymás paprikás zsíron, amíg levet nem ereszt és szép jó szaftos nem lesz. Ekkor mehet bele a majoránna, bors, végül a só. Meg egy kis őrölt chili, de ezt csak úgy saját szórakoztatásomra dobtam bele. Mert közben eszembe jutott, hogy méne. Egy csipet lisztet is morzsoltam bele, hogy kissé jobban összerántsa a levet, és igazán mártásos jellege legyen.

Amikor a máj már nem eresztett több levet, a próbadarabot kettévágva pedig kellemesen átfőtt színt láttam, úgy ítéltem, készen van.
Egy kis krumplipürét dobtam össze mellé, aztán csemegeuborkával tálaltam. A fénykép elkészültével pedig félredobtam minden étkezési etikettet, és szörcsögve magamba marcangoltam a belsőségek királyát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése