2013. augusztus 27., kedd

Hónapvégi grenadírmars

- Hónap vége van... - sóhajtottunk fel Ciccnyoggal.
- Egy gasztroblogger mellett éhen halni azért mégis csak nagy szégyen lenne... - tűnődtem. - Mi van itthon?
- Krumpli... Meg tészta. Úúú! Ez egész jól hangzik!
- Kell ennél több?
- Jó tejfölösen!
- Magadnál vagy?
- Jó, hát mi otthon úgy esszük. Sokkal jobban csúszik.
- Ez már megint valami kaposvári hülyeség lesz...
Ennyiben maradtunk.


- Ú, grenadírmarsot csinálsz? - lelkesedett fel Zoltán, amikor felsorakoztattam a hozzávalókat a blogfotóhoz az asztalon.
- Egészségedre. Hogy mondod?
- Mi otthon így hívjuk a krumplis tésztát. Grenadír, vagy grenadírmars.
- Életemben nem hallottam még.
- Téged nem fogadunk be Vas megyébe.

Hozzávalók:
  • olaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • bors
  • őrölt pirospaprika
  • ízlés szerint csípős paprika
  • kb fél kiló krumpli
  • kb fél kiló tészta (fodros nagykocka)
Kevés alapanyagból, egyszerűen és gyorsan valami laktatót. A cél nem a győzelem, hanem a puszta túlélés, amíg nem landol a fizetés a bankszámlán...
Meg hát amúgy ez is olyasféle régről itt maradt menzai csökevény, amivel a mindenféle receptkönyvekben- műsorokban nem nagyon foglalkoznak, pedig csóróalbérlő koromban de örültem volna, ha valaki az orrom alá dug egy régi szakácskönyvet azzal, hogy "na, ilyet is lehet csinálni e!" Magamtól nem volt annyi agysejtem, hogy ilyesmi eszembe jusson. 
Mint jó magyaros ételt, ezt is pörköltalappal kell indítani. Erről már külön fotót se készítettem. Annyi csak, hogy olajon felkockázott hagymát pirítunk, aztán amikor megpirult, a tűzről levéve rádobunk egy kiskanál őrölt paprikát, elkeverjük, majd gyorsan felloccsantjuk egy kis vízzel, mielőtt odaégne és megkeseredne. Aztán mehet rá a kisebb-nagyobb (inkább kisebb) kockákra vágott krumpli, amit kevés vízzel felöntünk. Lehetőleg búvárkodás helyett még kukucskáljanak ki egy kissé.

Ekkor lehet sózni, borsozni, fűszerszámozni.
Rájöttem, hogy nem néznek rád szépen, ha chiliszacskóval a kezedben azt mondod:"Hupsz..."
Közben elkezdtem sós vizet forralni a tésztának. Ezalatt a krumpli szépen megfőtt, ahogy tört, a fakanalam hatására darabokra esett, és szépen összeállt egy sűrű, paprikáskrumpli-szerű matériává.
Innentől kezdve igazából már semmi dolgom nem volt vele. A megfőtt, leszűrt tésztára egyszerűen rá kell dobni és jó alaposan összekavarni vele.

Ééééééééésígy ennyi. Ja. Nem kell vele sokat tökölni. Igazi hóvégi kaja, és ha nem arról szólna a blogom, hogy hogy küszködök kezdőként egyszerű ételekkel, talán ki se merném rakni egy gasztroblogba, így azonban simán idefér. Meg hátha hasznos lesz afféle csóródiákoknak, mint amilyen én is voltam valaha.

A legjobb egyébként kovászos uborkával tálalni (nyami) de az most nem volt. Pedig szépen mutatott volna. Ehelyett maradt a piaci káposztasaláta. Meg a tejföl. Ami Cicc szerint fontos.
- A kaposváriak furcsák - nyammogtam. - De azért nem rossz így sem. El legalábbis nem rontotta.
- Nem magyaráz! Zabál!
- Csak úgy mondom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése