Elcse... lencsefőzelék (dupla sűrítéssel)

- Hát hellóóó! - bukkantam elő apró spájzom feneketlen félméteres mélységeiből egy doboz konzervlencsével. - Hát rólad el is feledkeztem. Mikor jársz le, szépségem?Vagy két éve hurcoltam magammal vésztartaléknak. Még apámtól kaptam akkoriban, amikor szóba állt velem. Megjárt három különböző albit, de eddig sosem szorultam rá. A helyzetem tulajdonképp most sem volt annyira kétségbeejtő, de azért úgy voltam vele, épp ideje ellőni ezt a lehetőséget. És amúgy is régen csináltam lencsefőzeléket.

Van egy kis fekete füzetkém. Soksoksoksok évvel ezelőtt oda jegyezgettem le magamnak a mindenfelől összebogarászott recepteket. Most is 5 évvel ezelőtti önmagamhoz fordultam tanácsért, ugyanis emlékeim szerint az anyámféle lencsefőzelék receptjét lejegyeztem magamnak még a katasztrófa előtt.
De 19 éves önmagam ezúttal átbaszott a palánkon. Amúgy istenesen.
Hát amatőr voltam, na. Nekem meg a receptkövető mániákus rohadtmindenemet.

Hozzávalók:

• fél kg lencse (inkább 1, ha többen esznek)
• kevés olaj
• 1 kiskanál pirospaprika
• 1-2 evőkanál liszt
• 1 fej vöröshagyma
• 2-3 babérlevél
• 1 kis pohár tejföl
• 2 szelet citrom
• só

Örültem, mint majom a farkának, hogy konzervlencsével dolgoztam. Így ugyanis megkíméltem magam attól, hogy be kelljen áztatnom.
Amikor régebben száraz lencséből csináltam főzeléket, először is be kellett áztatni jónéhány órára, hogy megszívja magát. Az a legbiztosabb, ha alapos átmosás után ember ott hagyja egész éjszakára, aztán jól van. A konzervlencse azonban puha volt, úgyhogy csak lemostam róla a fura állagú konzervlét, aztán a babérlevéllel, 2 szelet citrommal, 1-2 csipet sóval és a két leveskockával feldobtam főni. Éppcsakhogy.

Past-me itt baszta át először present-me-t.
Azt az miszerint: "jó sok vízzel tegyük fel főni, legalább 2-3 ujjnyira lepje el a lencsét."vakon követtem.

Hogy ezt a marhaságot honnan szedtem... Mindenesetre majdnem lencselevest csináltam belőle. Vagy elképzelhető, hogy ha száraz lencséből dolgozik az ember, jobban magába szívja, vagy most nem párolgott eléggé... fogalmam sincs. Lényeg, hogy bénáztam.

Csináltam egy paprikát rántást.
Az egyik barátomtól a következő tippet kaptam:

Egy tanács a blogra: amikor ilyeneket írsz, hogy 'egyszerű pörköltalappal kell indítani', gondolj azokra a hülye gyerekekre (mint én), akik ezzel sincsenek tisztában, és hiába írtad le két poszttal előtte, már elfelejtette azóta. Szóval lehet hogy pár ilyen alapfogalmat, mint pl pörköltalap, habarás, rántás, faszomtudja, megcsinálhatnál kis minibejegyzésnek, és akkor tehetnél oda egy linket, mikor alapfogalmakról írsz.
De ez csak egy javaslat. 

Ezt majd megfogadom, és az ilyen gyakran előforduló konyhai fogásokra tényleg csinálok linkelhető bejegyzést. Addig is csak így.
Olajon 1,5-2 csapott evőkanálnyi lisztet folyamatos kevergetés mellett világosbarnára pirítottam. A tűzről levéve hozzáadtam a pirospaprikát, elkevertem, majd hideg vízzel lassan fölengedtem, és simára kevertem.

Kihalásztam és kidobtam a babérleveleket és a két citromkarikát.
Ha okos lettem volna, a paprikás rántást aztán szép lassan öntöm bele a zubogó lébe. Az internet szerint legalábbis így kell.
Azonban valamit mégis elcseszerintettem. Ugyanis ahelyett, hogy besűrítette volna rendes főzelékké, kis tésztanokedlik kezdtek úszkálni a tetején. Ezeket szétnyomkodtam, amit pedig nem sikerült, azt kis szűrővel kihalásztam, és kihajítottam a francba. Ennek mindenesetre nem szabadott volna megtörténnie.
Öntöttem le a felesleges léből, hogy masszívabb legyen a történet, aztán úgy döntöttem, összekapatom egy kis habarással. Amúgy is tettem volna bele egy kis tejfölt, már csak a színe miatt is.
Egy kis pohár tejfölt 2 evőkanál lisztel elkevertem, majd mertem rá a lencseléből, és azzal is simára kevertem. Azt visszaöntöttem a lábasba, és összefőztem vele.

Így már egész jó állaga lett. Ciccnyog ekkorra elég gyakran sündörgött körülöttem, hogy mikor eszünk már.
Kevés olajon megpirítottam a felkarikázott virslit, azzal kész is voltam.

- Majdnem szívrohamot kaptam, amikor a rántás után híg lett - tördeltem a kezem Ciccnek. - Nyugtass meg, hogy azért ehető.
- Lencsefőzelék íze van, tehát jó. Amúgy meg eladtuk volna levesnek. Mivanakkor?
- De ha én lencsefőzeléket akarok csinálni, akkor lencsefőzelék legyen az bazzeg.
- Akkor ne hallgass a receptre. Ezt már igazán megtanulhattad volna.
- Mrhmph...