Borsópörkölt jóóóóó szaftosan

Most vagy nálunk van nagyon nagy vendégjárás alapjáraton (elképzelhető) vagy valahogy megneszelték a jónépek, hogy elkezdtem főzni. Mert hogy mióta megnyitottam a blogot, egyszer sem volt olyan, hogy a főztömet egyedül kellett volna elfogyasztanom. Valaki mindig akadt a kóstolásra. A lakótársaim persze nyilván, de hogy azon túl is. Sőt, a jövő hétre az egyik barátnőm már be is nyújtotta rendelését: Tökfőzelék. Mert hogy olyat utoljára régen evett vidéken a nagymamájánál. Nédda, még a végén lakáséttermet nyitok itt.

A következő kaja megint úgy készült, hogy vendégségbe jöttek hozzánk, aztán meg akartam kínálni őket valamivel. Egy pár jött hozzánk, régi barátom, illetve egy viszonylag frisebb barátnőm, akik néhány hete egy párt alkotnak. Az, hogy rajtam keresztül ismerték meg egymást, valahol legyezgeti az önérzetemet, úgyhogy igencsak bejáratosak hozzánk. A lánnyal könyveket csereberéltünk, a sráccal boroztunk. Aztán mondtam nekik, hogy ha maradnak még egy kicsit, összedobok valami gyors vacsorát. Ez lett belőle.

A borsópörkölt receptjét még apámtól lestem el annó, mielőtt végleg kitagadott. Mit ne mondjak, eléggé meglepett, hogy a borsóból is lehet pörköltet csinálni. A pörkölt az én képzeletemben mindig a mócsingos, bőrös húsizékhez kapcsolódott, egyfajta nem túl bizalomgerjesztő valami, amivel az öregek traktálják az embert faluhelyen. Szóval blöe... No persze akkoriban a konyhaművészet csúcsát számomra a rántott sajt jelentette sült krumplival...
Ez viszont érdekes konstrukciónak tűnt, úgyhogy elraktároztam magamnak az infót.

Egyszerűen elképesztő, hogy milyen kevés alapanyagból milyen gyorsan össze lehet dobni valami finomat. Ezt tényleg fél óra alatt összeütöttem, amíg két lakótársam és barátaink a szobában boroztak, és a macskát abajgatták.

Hozzávalók:

• Olaj
• 1-2 fej vöröshagyma
• egy kiskanál őrölt pirospaprika
• kb. 1 kg borsó, ízlés dolga. Szerintem minél több, annál jobb
• néhány csipet só
• érzés szerint bors
• víz
• Tészta vagy rizs

Néhány hónappal ezelőtt a piacon mászkáltam, és rám jött, hogy szerezni kéne egy kis borsót. Mert miért ne. Vettem is két kilót, leültem a gép elé, beraktam egy Bud Spencer-Terence Hill filmet, arra elég fél szemmel, fél füllel figyelni, az ölembe vettem a tálat, és kifejtettem mind a két kilót. Aztán bezacskóztam, és elraktam a fagyasztóba, hogy legyen, ha kell. Hát most kellett.

Még korábban felengedtem, úgyhogy most csak neki kellett állnom a főzésnek.

Nincs benne semmi trükk vagy nehézség. A felkockázott hagymát egy kis olajon üvegesre kell párolni, esetleg egy picit megpirítani. A tűzről levéve hozzádobni a kiskanál pirospaprikát, gyorsan elkeverni, majd felengedni egy kisebb pohár vízzel, hogy oda ne kapjon és meg ne keseredjen, mint a hetes buszon tolakodó öregasszonyok. Esetleg egy picike ételízesítő még mehet bele. Később jutott eszembe, hogy egy kis extra talán nem árt, úgyhogy nyomtam bele egy gondolatnyit Zoltán paprikakréméből, de ez csak amolyan ad hoc jelleggel jött rám.

Beledobtam a borsót, és annyi vizet töltöttem rá, amennyi éppencsak ellepte.
Ezalatt egy lábasban feltettem sós vizet forrni a tésztának.

A pörköltekkel mindig gondban vagyok. Félek igazán megpörkölni. Gyanítom, hogy kevesebb vízzel is jó lenne, ugyanakkor fóbiám van az égetett dolgoktól. A kissé leveses jelleg ellenére a szaft 20 perc elteltével így is gyönyörűen besűrűsödött, akkor meg mit akarok még?

Lehet tálalni rizzsel, tésztával, ki mivel szereti. Én ezúttal egy adag kagylótésztát csináltam mellé. Mert a internet aszonta, azzal a legjobb. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a mindenhatót?

Kellemesen ízletes, szaftos lett. És habár állítom, hogy kanállal sokkal könnyebben belapátolható lett volna, mindenki ragaszkodott a villával való vacakoláshoz.
- Aztán mennyivel szálljak be? - kérdezte lakótársam, Zoltán. (Nem a melles.)
- Hagyd - legyintettem. - A legnagyobb befektetés a tészta volt, az is csak 400 forint, minden más volt itthon. Ócsó étel ez.
- Finom lett, úgyhogy azért én csak beszállok a vacsorába - mondta. - Meg ha akarsz még főzni, szólj, aztán beleadok az alapanyagokba
Fuckyeah! Megvan az első keresetem! Azt a 200 forintot pont el tudom kávézni holnap a kollégákkal a stúdióban.
Mondom, hogy a vége a lakásétterem lesz...