Babosrakott ilyen mindenféléből

Két hete a lakótársaimmal és egy barátnőnkkel vacsorára voltunk hivatalosak. Fiatal háziasszonyunk és férje lasagnával várt minket, azelőtt pedig igen finom kelkáposztafőzeléket kosztolhattam náluk. No persze ez még azelőtt volt, hogy szakács-énem feltámadt volna poraiból.
- Hogy álltok a rakott krumplival? - kérdeztem aztán tőle facebookon.
- Az egy jó dolog! :)(: - jött a válasz.
- Na akkor majd a lasagnát azt törlesztem felétek.
És így ennyiben is maradtunk. Gondoltam, valamikor a hét második felében majd össze is ütök valamit, és meghívom őket vacsorára. De nem kapkodunk. Ejjráérünkarramég.

- Mi az, hogy MA mentek moziba? - rökönyödtem meg aztán.
- Mit akarsz? - kérdezett vissza lánylakótársam. - Egy hete meg van beszélve.
És tényleg.
Elbasztam.

Pasiból vagyok. Se eszem, se noteszem. Illetve ez utóbbi van. Csak minek, ha nem írok fel ilyeneket? A mozi után persze jönnének kicsit vendégeskedni. Rajtam kívül valószínűleg mindenki alapértelmezettnek vette, hogy a vacsorameghívást aznap estére értettem.
Akkor azonnali jelleggel kell összedobni valamit. Munka után, lehetőleg azalatt, amíg ők még a filmen vannak.

Szoros meccs volt.

A következőket szereztem be:

Ez kimondottan egy olyan recept volt, amihez nem volt határozott útmutatóm. Volt némi fogalmam róla, hogyan is kellene összehozni egy jó kis rakott/tepsis krumplit, aztán bekötöttem a szemem, és elvégeztem a halálugrást. Improvizáltam.
Kezdve ott, hogy a hentes már bezárt, mire este hatkor arrafelé vetődtem. Így a tervem, hogy hurkát tálalok mellé, eleve kútba esett. A legközelebbi nyitva tartó áruház felé vettem az irányt, de ott még egy nyavalyás húspult se akadt. Vákumcsomagolt húsfélét kellett vennem, amivel feldobhatom szegényes étkemet. Így esett a választásom a grillkolbászra, meg az ötös pakk virslire. Ezek nem vágtak haza anyagilag, bár szerintem állatot csak elvétve tartalmaztak.
(Tartalmaz: Kötőszöveti fehérje. Jééééézusatyaúristen!)

Megpróbálom listaszerűen összeszedni, hogy mitmennyit.

Hozzávalók:

• Olaj
• só
• 3-4 fej vöröshagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• virsli
• kolbász
• 2 kg krumpli (a tepsi kicsisége miatt végül olyan másfelet hasznosítottam)
• tejföl (későn jöttem rá, hogy ez se ártana, a fotóról lemaradt)
• egy doboz konzerv chilis bab
• erős paprika

A krumplit csak így, héjában felraktam egy lábas vízben. Hadd puhuljon. Nem vesztegetem pucolással a drága időt, amikor így is szépen megfő, aztán egyben lehúzható a héja. És még szét sem esik. A felkarikázásnál jól fog az még jönni.
Ezalatt az előmelegített sütőbe toltam a grillkolbászokat, habár bevallom férfiasan, fogalmam sincs, elő kellett-e melegíteni egyáltalán. Mindenesetre sok receptben olvastam ezt a kifejezést, gondoltam, ártani nem árthat.

Talán érezhető a pánik, hogy mennyire nem tudtam, igazából mit is csinálok.
Na jó, de. Mikorra a kolbászok kellemes árnyalatot öltöttek, már összekaptam magam.

Félretettem, majd a fennmaradó kolbázszsírban betoltam még a virsliket is néhány percre a sütőbe. Mert mért ne?
Ezalatt a cikkekre vágott és lesózott hagymát pici olajon megpirítottam egy serpenyőben. Nem sokkal azelőtt, hogy elkészültek volna, melléjük dobtam a csíkokra vágott fokhagymát. Csak az íze miatt.

Mire végeztem, a krumpli is megfelelő puhaságúra főtt. Épp hogy szeletelhető, de nem esik atomjaira a kés alatt.
Elővettem a sütőből a serpenyőt, kiszedtem belőle a virsliket.  Az alját már jó kis kolbászos-virslis zsírréteg borította. Megágyazhattam a kajának.

A kolbászzsírra egy réteg felkarikázott főtt (ám nem túlfőtt) krumpli került.
Ez eddig semmi extra. 

Egy réteg felkarikázott kolbász következett, mellé virsli, és a sült hagyma fele. Kezdett alakulni. Emmán egész emberesen nézett ki.
Ezt már csak be kellett teríteni egy fél (nagy) pohár tejföllel.

A tejfölréteg után előlről kezdtem a rakodást. Újabb réteg krumpli, újabb réteg kolbász-virsli, a második adag hagyma, a felkarikázott erőspaprika... nem is tudom, azt miért nem tettem az első rétegbe. Na mindegy. Szóval ami a lényeg: A hagyma tetejébe ezúttal már nem tejföl került, hanem a konzerv chilisbabot terítettem szét szépen. Hogy mindenhová egyenletesen jusson.
Ez is csak úgy eszembe jutott. Mert volt otthon még egy chilisbabkonzerv a kamrámban, és gondoltam, nem árt, ha dúsítjuk valamivel ezt az egyszerű kis kaját.

A bab tetejébe ment még egy utolsó réteg krumpli, aztán az egészet betoltam a sütőbe, és közepes lángon egy jó fél órát sütöttem. Időnként csekkolgattam, aztán amikor a felső krumpliréteg már kezdett kellemesen pirultnak tűnni, kihúztam és leöntöttem a maradék tejföllel, amit már besóztam és ekevertem egy adag kakukkfűvel. (Abszolút opcionális. Ott és akkor jutott az eszembe.)

A végeredmény valami ilyesmi lett:

Elég bíztatónak tűnt, úgyhogy ekkor már nem aggódtam. Lakótársam és a két vendég még nem értek haza, úgyhogy tökéletes időt futottam. Bőven volt időm, hogy befejezzem a söröm, sőt, még a cukilánnyal is tudtam beszélni facebookon, mielőtt befutottak volna.

Tálaltam a vacsorát, bontottunk sört, a vendéglány pedig kiszaladt a világból, mert ráharapott az egyik zöldpaprikára (pedig esküszöm, hogy nem is lett annyira csípős. A férje is állította.)
Noha kiszedni nem lehet normálisan, de azért még így is elég guszta volt, és megfelelően finom is.
Átmentem a vendégség-teszten.