2013. november 25., hétfő

Sóágyon fetrengtetett csirke

A kakaós csiga szétosztogatásával kimondottan jól jártam. Ha értelmi képességeim Oravecz Coelho szintjén mozognának, akár azt is mondhatnám, hogy mindez NEM VOLT VÉLETLEN! A SORS vezette a kezemet, amikor úgy megszaladt a liszt, hogy végül 3 tepsi csiga lett és hajnalig szoptam vele. Másnap ugyanis ennek köszönhetően nem egy kollégámmal elegyedtem szóba a gasztronómiáról. Így pedig olyan receptekre tettem szert, hogy nagyon...
Ezek egyikét elraktároztam a későbbiekre, tekintve, hogy drága és macerás, ellenben állítólag '89-ben világversenyt nyert.
A másik azonban egy meglehetősen egyszerű, ugyanakkor furcsa technika szerint készült étel volt.
- Nem kell hozzá semmi más - mondta kollégám - Csak egy csirke, meg egy kiló só.
Ezt valahogy nem akartam elhinni. Ki kellett próbálnom.

2013. november 22., péntek

Lvl up: Tepsik és pároló

Igyekszem nem hosszúra nyújtani az ilyen eszközbeszerzős bejegyzéseket, de bővült pár olyan dologgal a konyhám, amikkel új lehetőségek nyíltak meg előttem, úgyhogy ezekeről csak meg kell emlékeznem néhány mondatban.


2013. november 18., hétfő

Kakaós csiga torony

Van mellettünk egy pici kis pékség. Reggelente általában oda járok kávézni, a nénike kedves, aranyos, a kávé csak 100 forint, Bubi meg odavan a gyrosos táskájukért.
Aztán egy reggel a kávém mellé vettem kakaós csigát is, és miközben a cipőjavítós fickó bodegája előtt majszolgattam, belém csapott a gondolat: Hát ilyet én is tudnék csinálni!
Na jó, ha pékséges minőségűt nem is... de mostanában annyi tésztát gyúrtam, hogy nem ijesztenek meg különösebbek a kelttésztás dolgok.
Szóval miért ne? Megpróbálhatom.

2013. november 15., péntek

Csipkebogyólekvár betegbubinak

- Nínónínónínónínónínónínónínónínónínó - mondogattam magamban, miközben átszágulodottam a városon.
Bubi kórházba került.
No nem a halamtól. Kikérem magamnak. Közöm nem volt hozzá.
Lemondtam a melót és rohantam, hogy még a vizsgálatra odaérjek. Annyira azonban nem, hogy ne tudtam volna megállni 2 percre a Moszkva réten, ahol egy szimpatikus (de tényleg) nénikétől vettem egy zacskó csipkebogyót. Aztán száguldottam tovább a zsákmánnyal.
- Má'pedig vitamin kell beléd! - mondtam Bubinak, miután hazahoztam. - Fő'kő' tuningolni a immunredszeredet. Úgyhogy csipkebogyó. C-vitamin.
- Azokat akarod belém tömni? - nézett elborzadva a zacskóra
- Arra gondoltam, főzök belőle lekvárt. Pedig nyersen biztos többet ér.
- Ja, az más. Édesség jöhet.


2013. november 11., hétfő

Pangasius szelet lányrendezésben

Szóval hogy a Tescóban kóricáltunk Bubival, és elhatároztuk, hogy feltöltjük a kamrámat szárazáruval meg mindenfélével. (Valamint nemmellesleg beszereztem egy tepsit.)
- Júúúúúj! - mondta aztán barátnőm. - Ha már itt vagyunk, vegyünk pangasiust!
- Hát az meg mi a jó isten?- kérdeztem.
- Az egy hal.
- Sose hallottam még róla.
- Amit egyébként mindenki utál - tette hozzá. 
- ... Akkor miért is kellene vennünk...?
- Szerintem finom. Otthon anyával mindig azt veszünk, mert iszonyatosan olcsó, és általában le van akciózva.
- Aha. Gyanús.
- Az interneten sokan hupákolnak, hogy ezt valahonnan ázsiából hozzák, meg hogy szar körülmények között nevelik. Gyógyszerekkel, meg ilyesmi.
- Ööö...
- De amúgy nagyon finom íze van, fehér húsú és ami a legjobb: NINCS BENNE SZÁLKA! Márpedig én nem akarok úgy halat enni, hogy azon kelljen gondolkodnom; mikor halok meg.
- Jó...
- Szóval olcsó, és finom, sügérre meg nincs pénzünk.
- Jól van, jól van, ne harapd le a fejem. Veszünk pangasiust. Egyszer ki lehet bírni, akármiféle.

2013. november 10., vasárnap

Lvl up: Hőálló üvegtepsi

- Occsótepsiiiii! - ordítottam, és Bubi legnagyobb riadalmára kiugrottam a bevásárlókocsi mögül, azzal rávetettem magam a polcra, ahol a mindenféle iszonyatdrága sütőalkalmatosság között szerényen meghúzódott egy hatalmas, vastagfalú thermotál, potom 2000 forintért. Egyetlen darab. Uccsó, leakciózva.
- Hol akarnak átbaszni? - forgattam gyanakodva. - Meg van repedve? Aztán majd szétrobban a sütőben és a repülő üvegszilánkok elmetszik a gigámat?
- Nem látok semmit - mondta Bubi.
- Én se - vigyorogtam. - Ennyiért simán megveszem. Hát most csak nézd meg. A többi mind ilyen 6-10.
- Vedd.
- Tudod te mit jelent ez? - lelkendeztem. - Végre lesz egy normális sütőalkalmatosság a konyhámban! Nem Ciccnyog miniatűr fémtepsijére kell rászorulnom! Nem kell két adagban sütnöm az almáspitét meg húsokból is tudok normális méretű vendégséget rendezni. Úúúúúú, ebbe mennyi kaja belefér! Megmegmeg a rakott dolgok! Egész új távlatok nyílnak meg előttem!
- Oké...
Azt hiszem, diszkréten nyáladzottam.

Szóóóóóval... íme a konyhám legújabb tagja:

Végre süthetek kedvemre!



2013. november 8., péntek

Guacamole tortillával sorozatnézéshez

- Nézzünknézzünk Walkingdeadet! - ugrált körbe Bubi.
- Jól van, zombuljunk - adtam be a derekamat.
- Megmegmeg, vegyünk hozzá chipset is!
- Oké.
- Meg valami mártogatóst, és úgy nézzük!
- De... miért nem csinálunk inkább? - vetettem föl.
- Mit? Mártogatóst?
- Ja. Avokádókrémet. Meg tudod mit? Gyártok chipset házilag. Sőt, nem is! Rögtön tortilla chipset! Aztán zavarjunk le egy évadot.

2013. november 4., hétfő

A házi kenyér evolúciója

Miután Röfivel összedobtuk a franciás kajákat, nekem is kedvem támadt kenyeret sütni.
Megkóstoltam a két órás kenyerét, (aminek a receptje nem is olyan rég össze-vissza terjedt a facebookon)  és azt kell mondjam; nem is rossz. Persze más, mint a bolti, de legalább tényleg gyorsan megvan.
Én azonban úgy voltam vele, ha már sütök, nem a könnyebbik utat választom, hanem megpróbálkozom a nehezebbel. Mert miért ne?

2013. november 1., péntek

Paradicsomos levelestésztás nemédesség

A tarte tatin az eredetileg ilyen... édesség. Az internet legalábbis fordított almatortaként ismeri.
A francia partin, ahol azonban volt szerencsém Röfipingvin keze alá dolgozni, a vegasztroblogger, és Röfirokon Bede Anna szakácskönyvéből szemezgettünk dolgokat. (Nem, a reklámért egy buznyákot se kaptam, legnagyobb sajnálatomra.)
Itt egy elég nagy változtatással ez az étel már mint sós "sütemény" jelentkezett. Paradicsommal.
Ez volt a másik, amit a hagymáskrémizé mellé sütöttünk.

2013. október 28., hétfő

Négyhagymás izémizé némi csalással

Havonta tartunk ilyen összejöveteleket Röfipingvinnél. (Most mondjam azt, hogy... összeröffenéseket? Haha, de vicces vagyok.) Alapvetően ezek ilyen könyves események, a találkozók azonban mindig a kaják körül forognak. Az év első felében különösebb tematika nélkül követték egymást az események, néhány hónapja azonban kitaláltuk, hogy különböző országok ízeit kellene megkóstolni.
Az ehavi tematika a francia volt.
Én pedig föl lettem kérve kuktának. Örömmel fogadtam el, mert így legalább lesznek különlegességek is a blogomon.

2013. október 26., szombat

Lvl up: Szakirodalom és mérleg

Július közepén kezdtem.
Na akkor az aszongya, egy fél hónap... augusztus az még egy... szeptember... október végén szülinapom...
Bakker, hány ujjam is van?
Szóvalhogy durván összevissza és kábénagyjábólhozzávetőlegesen három hónapja főzök.
Ezalatt azt hiszem, eléggé elterjedt rólam, hogy feltaláltam magam a konyhában. Legalábbis ami az idei szülinapi zsákmányaimat illeti, erősen azt mutatják, hogy én lettem A szakács a társaságban.


Ciccnyogtól (más egyéb mellett) egy Burgonyás receptkönyvecskét.
Röfipingvintől egy Érdekesnek tűnő... hmm... önéletrajzi regényt?
Toys barátomtól egy fokhagymanyomót (MINŐSÉGI FÉM, nem ám holmi műanyag szarvacak, olyat törtem már kettőbe, ráadásul véget vet örökös háborúmnak Ciccnyoggal, aki vámpírként sérelmezi, ha fokhagymát reszelek a reszelőjével) és a Konyhalexikon című vaskos alapozóművet.
Zoltántól pedig... egy konyhai mérleget! Innentől kezdve pedig vége a szemreméricskélős, kanálszámlálgatós, hozzávetőlegesen belehajigálós szakbarbárkodásnak!

Mindenkinek ismételten köszönöm.

2013. október 25., péntek

Hókif... akarom mondani, kókuszos töltött kifli

- Közeleg a szülinapom. Én pedig süteményt fogok sütni! - jegyeztem meg.
- Aha - mondta Ciccnyog. - És miért dörzsölgeted ilyen ádázul a kezed?
- Mert szét fogom osztogatni a melóim közben. De csak az kap, aki felköszönt! Ha
valaki elkezdi, mások pedig rájönnek, hogy ezért süti jár, mindenki fel fog köszönteni! Öngerjesztő folyamat lesz. Hógolyó a hegyetetőről lefelé. Érted mit akarok mondani.
- Ördögi terv...
- Kösz szépen. Majdnem három egész percig gondolkodtam rajta.

2013. október 23., szerda

Ki kicsoda

A blog nem feltétlenül csak recepteket tartalmaz, sőt inkább hajlik a sztorizgatós-történetmesélés felé, ami a gasztronómiai fejlődésem különböző állomásait vonultatja fel. Ezek során bizonyos személyek nevei többször említésre kerülnek. Ez egy kis útmutató ahhoz, ki kicsoda, ha valaki nem akarja regényszerűen, az első bekezdéstől az éppen aktuálisig végigolvasni a blogot.